2016. július 27., szerda

Grecsó Krisztián: Több garázs-rockzenekart vittem a csődbe

Grecsó Krisztián író egy sokak számára ismeretlen arcát is megmutatja csütörtök este a földvári Kultkikötő közönségének. A Nők, nők, férfiak című zenés irodalmi esten Grecsó Krisztián mellett Kollár-Klemencz László lép majd színpadra, az író gitárt ragad, a zenész pedig prózaíróként is bemutatkozik.

(Fotó: Szilágyi Lenke)

Gyerekkorodban mennyire volt meghatározó nyári helyszín a Balaton?

„Sokat jártam Szárszón a Csongrád megyei úttörő táborban, aztán mint ifivezető is rengeteg időt töltöttem ott. Sokat kirándultunk,

Földvár volt mindig a kiindulópont.

Ezeken a nyarakon lett gyanús először, hogy a szovjet pajtások mégsem élnek olyan jól.” (nevet)

Emlékszel a Kultkikötő elődjére, a Bajor Gizi Szabadtéri Színpadra?

„Láttam kívülről, de nem voltam vendég soha. Most jövök majd először. Egyébként déli part rajongó vagyok, mindig itt nyaralunk. Ennek több oka van, többek között az elképesztően szép tájak, most pihentünk például négy napot Szőlőskislakon. Feltámadt a délipart  borkultúrája is, a vízből pedig az északi partot látod strandolás közben, ez is eléggé hívogató.”

Grecsó Krisztián írót az egész ország ismeri, de a zenész Grecsó Krisztiánt úgy hiszem, kevesebben. Hogy jött az életedbe ez a vonal?

„Sokat zenéltem, több garázs-rockzeneakart vittem a csődbe, buktattam meg. A tanítóképző alatt még játszottunk, volt több zenekarom is, a bölcsészkaron hagytam végül abba. Négy éve hívtak meg, hogy csatlakozzak a Rájátszáshoz. A formáció akkor abból állt, hogy egy író és egy zenész összefogott, a zeneszerző megzenésítette az író szövegeit, az író pedig Balassi-mód átdolgozta a dalszövegeket. A projekt az évek alatt fejlődött, én pedig visszataláltam a zenéhez.

Ha egyfolytában mondatokkal dolgozol, felszabadító lehet másfajta struktúrákban gondolkodni.

Nem tartom magam reneszánsz alkotónak, tisztában vagyok vele, hogy mit tudok a mondatokkal és mit a harmóniával: a különbség ég és föld. De ha ez működhet úgy, hogy közben hozzáteszek valamit a dalhoz, miért ne? Mi Kollár-Klemencz Lacival együtt kerültünk a rájátszásba, a közös munka egyre gyarapodott, és ebből született egy sokkal intimebb előadás. Az est alatt felolvasunk, zenélünk, az egészben működik valami kémia. Laci is elkezdett prózát írni, már megjelent azóta egy novellás kötete. Kialakult egy kis alkotóműhely, miközben mi külön-külön dolgozunk: se dalt, se prózát nem lehet együtt írni.

A mi alkotópárosunk érezhetően inspirálóan hat egymásra, adunk egyfajta új értelmezést. 

Ha írnék még én is néhány dalt, lehetne egy rendhagyó hangoskönyvünk is. Ez persze még egy távoli terv.”

A csütörtök esti koncertet miért ajánlod?


„Az irodalom egy színházi közegbe kerül, de az estének megmarad a személyessége. Egyfajta zenés pódiumest, ami személyesebb egy színházi előadásnál, de színházibb egy felolvasóestnél. Közös dalok, amik egymásra reflektálnak, ehhez pedig jókat anekdotázunk.

A Balatonparton a könnyed nyári szórakoztatást szokták emlegetni, nekem ettől a hajam az égnek áll.

Itt reményeim szerint úgy lehet majd önfeledten szórakozni, hogy nem kell megalkudni. A harminc pluszos generációnak ritka, hogy valami úgy szól hozzá, hogy nem kell a nyakát behúznia. A maga módján ez egy intim ügy.”


2016. július 26., kedd

Mózes András: Mintha kicsit hazamentem volna a Kultkikötőbe

Szombat este a Thália Színház Amerikai bölény című előadását láthatják a földvári Kultkikötő nézői Csányi Sándor, Szervét Tibor és a társulat fiatal tehetsége, Mózes András előadásában. A színész azt mondja, élete eddigi legmeghatározóbb szerepe Bob figurája.

(Fotó: Wertán Botond)

Pár hete meglátogattad Pindroch Csabát és megnézted az új előadásában. Hogy érezted magad nálunk?

„Előtte négy éve voltam itt, azóta szemmel láthatóan sokat fejlődött a Kultkiköktő. A csapat nagyon ért a vendéglátáshoz, mindenki  kedves, úgy éreztem, mintha kicsit hazamentem volna.”

Szombaton pedig te is színpadra lépsz. Hogy készülsz az Amerika bölény földvári előadására?

„Más a helyszín, arányaiban sem ugyanakkora, mint a Thália nagyszínpada. Három hónapja játszottuk utoljára az előadást, azóta mindenki máshol dolgozott, mindhárman forgattunk különböző produkciókban.

Most kicsit újra egymásra kell hangolódni.

Az biztos, hogy otthon még előveszem a szövegkönyvemet és a buszon a súgónkkal, Buksival is összeolvassuk az utazás ideje alatt.”

Milyen volt az előadás próbafolyamata?

„A rövid pályám során az eddigi legmeghatározóbb munkám volt, nyilván a szerep nagyságának és a kollégáknak is köszönhetően. Csányi Sándor és Szervét Tibor is elképesztő tapasztalattal és tudással rendelkeznek, aminek én még nem vagyok a birtokában.

Nagyon tiszteletreméltó volt, ahogy bántak velem és partnerként kezeltek. Nekem talán ez a legfontosabb szempont.

Egy igazi műhelymunka volt, ez főként a három szereplő miatt adódik. Hosszú elemzőpróbákat tartottunk a rendelkező próbákat megelőzően, kezünkben a magyar és angol példánnyal. Sebestyén Aba rendező pedig leginkább azért inspiriált, mert még nem dolgoztunk együtt,  egy új szemléletet képviselt. Ő Romániában él, ott tanulta a színházat, nekem nagyon bejött ez a szellemiség.”



A Tháliában milyen közeg fogadott?


„Jövőre már a harmadik évadomat kezdem itt. Az egyetem után azt a két dolgot kívántam a Jóistentől, hogy Budapestre kerüljek, és egy új alakuló csapat tagja lehessek. A Thália korábban befogadószínház volt, így

roppant izgalmas, hogy az első téglák egyike lehetek.

Nagyon jó fej a csapat, örülök, hogy lelkileg és emberileg is egy hullámhosszon vagyunk. Azt gondolom, hogy itt sok barátra leltem.”


2016. július 22., péntek

Villáminterjú Fullajtár Andreával

Fullajtár Andreával a Boomerang Baby – Marlene Dietrich ABC előtt beszélgettünk Balatonbogláron. A KULTKIKÖTŐ előadását a földvári közönség is láthatja majd augusztus 4-én este.

(Boomerang Baby/ Fotó: Kultkikötő)

Már sok helyen meséltél róla, miért éppen Marlene Dietrich. Engem inkább most az érdekelne, hogy a bemutató óta eltelt több mint fél év alatt megismertél-e valami újat Dietrich-ről az eddigi előadásoknak köszönhetően?

Inkább azt mondanám, hogy több közöm lett a szövegekhez, bár az első perctől kezdve mindegyik közel állt hozzám. De nem csak a szöveg érik: nagyon érdekes, hogy a három kiváló zenésszel mennyire összeforr ez az előadás. Sokkal egységesebben dolgozunk együtt, mint az elején. Minden este egy picit más, nyilván a közönség is sokat hozzáad ehhez. Ahol sok fiatal nézi, ott az előadás más rétegére vevők, mint ahol zömében olyan emberek foglalnak helyet a nézőtéren, akik gyerekként megélték a II. világháborút. Mást jelentenek ezek a Dietrich-dalok a különböző generációknak.

A te napod mennyire határozza meg, hogy mit játszol egy adott este?

Nagyon. Ha másnap Dietrich van, akkor előadás után azonnal ágyba bújok, a hangnak nagyon fontos a pihenés. Azon a napon pedig az is meghatározó hogy mit eszem, és mikor eszem utoljára. Fegyelmet kíván egy ilyen koncert, hogy az ember akkor legyen toppon, amikor kell.

Nyáron szabadtéren játsszátok az estet. Hogy működik a csillagos ég alatt?

Ez a boglári előadás a második szabadtéri, így sok tapasztalatom nincsen. Az elsőn, amikor feljött a hold, az egy egészen különleges, varázsos dolog volt, bár a szentendrei egy zárt udvar. Igazi, klasszikus értelemben vett szabadtéri előadások a Kultkikötőben lesznek először.

A földvári helyszín nem új terep a számodra.

Sok időt töltöttem már ott, játszottunk is Földváron nem keveset. Az Összpróba táboros emlékeim is a Kultkikötőhöz köthetők.

Klasszikus értelemben vett pihenésre lesz időd?


Az előadásokon kívül még forgatok a HBO sorozatában is. Most jöttem haza Erdélyből, és még lesz öt nap, amikor elutazom. Nekem idén ennyi a nyáriszünet.