Hámori Gabriella: Kimeríthetetlen energia van bennem

Korán kelünk, komppal megyünk át az északi partra Hámori Gabriellával, a Balatoni nyár adásában az esti Gyarmati Fanni naplója című előadásról mesél majd. Gabi gyönyörű, már reggel is ragyog.

Nem túl korai neked ez az időpont?

„Az utóbbi években átálltam a korai kelésre, nem tudok sokáig aludni” – mosolyog Gabi.

Kávé és társai? Hogy indítod a napot?

„Persze, ahogy az emberek nagy része. Szoktam jógázni is, ha belefér az időmbe. Sajnos az utóbbi pár hétben kimaradt, munkával indultak a reggelek, mentem forgatni.”

Ilyenkor mindig megfogadom, hogy én is jógázom majd, végre. Aztán valahogy elmarad. Persze a jóga csak eszköz, módszer, ez a varázs belülről fakad. Gabi lelkesen mesél tovább Földvárról, kicsit szabadkozik, hogy reggel nehezebben megy az interjú. Én ezt egyáltalán nem érzem.

„Földvárnak patinája van.

Nagyon szeretek itt lenni, bár pár év kimaradt. Többször tanítottam az Összpróba táborban, azóta pedig egy filmes iskolában is tanár vagyok. Ők már felnőtt hallgatók, de Földvárra úgy gondolok, ahol megtapasztaltam, hogy a színház és film iránt érdeklődő gyerekeknek és felnőtteknek hogy tudok átadni valamit magamból, a szakmából.”

Este Gyarmati Fanni naplója a Kultkikötőben Földváron. Szabad téren hogy működik majd, mit gondolsz?

„Az erénye ennek az előadásnak, hogy végtelenül civil, szinte filmesen tudok benne játszani.

Ez nem azt jelenti, hogy egyfajta. Sokféle hangszínt és lelki állapotot megkövetel, de mivel minden ott történik, piciben, minden egyes előadás más, el tudnak tolódni a sarok pontjai, nagyon interaktív. Figyelek a nézőkre nagyon. Itt Földváron felraktuk a székeket a színpadra, és ki kellett próbálnom a hangszíneket, máshogy szól, mint egy apró, zárt térben, főleg, ha beül majd 120 ember.”

Szikrázik a nap, visszaveri a Balaton vize. Hamar érünk át Tihanyba. Mi ez ahhoz a pár évhez képest, mióta nem láttam őt. Mégis, úgy beszélgetünk, mint néhány nyárral ezelőtt egy földvári stégen, a csillagok alatt.

„A Petőfi Irodalmi Múzeumban volt egy fesztivál, egymás után kétszer eljátszottam ezt az előadást, tízkor és éjfélkor is. Tíz perc szünetem volt a kettő között. Ez olyan fizikai erő kifejtése, mintha lefutnál egy maratont.

Gyarmati Fanni naplója iránti lelkesedésem miatt viszont kimeríthetetlen energia van bennem.”

Már csillog a szeme, mégsem olyan korai interjúidőpont ez. Ugye, Gabi? Elmosolyodom én is. Csodálattal hallgatom.

„Úgy oldottam meg, hogy tíz perc alatt átnéztem a példányt, és aztán lenulláztam az agyam, mintha az előző két óra nem történt volna meg. Azt vettem észre, hogy az emberek éjféltől hajnali kettőig úgy néztek színházat, hogy el voltak varázsolva. Úgy érzem, hogy a nézőket bármi berántja, aminek erős a mondanivalója, ami mentén lehet figyelni. Az mindegy, hogy szórakoztató-e.

Nekem ez egy kísérlet. Hogyan lehet minél több embert érzékennyé tenni egy kordokumentumra?”

Visszaülünk az autóba, irány Révfülöp.

„Azt gondolják az emberek, hogy Gyarmati Fanni naplójára, mint egy romantikus estére érkeznek. Borzasztó nehéz viszony és korszak. Szokták kérdezni, hogy hogyan lehet ezután este elaludni?”

Nem kell azonnal elaludni. Egy pohár bort meg lehet inni előadás után a Kultkikötőben is. Beszélgetni az előadásról, akár Hámori Gabival. Ahogy én tettem.

Jegyinformáció itt!