Grecsó Krisztián: Több garázs-rockzenekart vittem a csődbe

Grecsó Krisztián író egy sokak számára ismeretlen arcát is megmutatja csütörtök este a földvári Kultkikötő közönségének. A Nők, nők, férfiak című zenés irodalmi esten Grecsó Krisztián mellett Kollár-Klemencz László lép majd színpadra, az író gitárt ragad, a zenész pedig prózaíróként is bemutatkozik.

(Fotó: Szilágyi Lenke)

Gyerekkorodban mennyire volt meghatározó nyári helyszín a Balaton?

„Sokat jártam Szárszón a Csongrád megyei úttörő táborban, aztán mint ifivezető is rengeteg időt töltöttem ott. Sokat kirándultunk,

Földvár volt mindig a kiindulópont.

Ezeken a nyarakon lett gyanús először, hogy a szovjet pajtások mégsem élnek olyan jól.” (nevet)

Emlékszel a Kultkikötő elődjére, a Bajor Gizi Szabadtéri Színpadra?

„Láttam kívülről, de nem voltam vendég soha. Most jövök majd először. Egyébként déli part rajongó vagyok, mindig itt nyaralunk. Ennek több oka van, többek között az elképesztően szép tájak, most pihentünk például négy napot Szőlőskislakon. Feltámadt a délipart  borkultúrája is, a vízből pedig az északi partot látod strandolás közben, ez is eléggé hívogató.”

Grecsó Krisztián írót az egész ország ismeri, de a zenész Grecsó Krisztiánt úgy hiszem, kevesebben. Hogy jött az életedbe ez a vonal?

„Sokat zenéltem, több garázs-rockzeneakart vittem a csődbe, buktattam meg. A tanítóképző alatt még játszottunk, volt több zenekarom is, a bölcsészkaron hagytam végül abba. Négy éve hívtak meg, hogy csatlakozzak a Rájátszáshoz. A formáció akkor abból állt, hogy egy író és egy zenész összefogott, a zeneszerző megzenésítette az író szövegeit, az író pedig Balassi-mód átdolgozta a dalszövegeket. A projekt az évek alatt fejlődött, én pedig visszataláltam a zenéhez.

Ha egyfolytában mondatokkal dolgozol, felszabadító lehet másfajta struktúrákban gondolkodni.

Nem tartom magam reneszánsz alkotónak, tisztában vagyok vele, hogy mit tudok a mondatokkal és mit a harmóniával: a különbség ég és föld. De ha ez működhet úgy, hogy közben hozzáteszek valamit a dalhoz, miért ne? Mi Kollár-Klemencz Lacival együtt kerültünk a rájátszásba, a közös munka egyre gyarapodott, és ebből született egy sokkal intimebb előadás. Az est alatt felolvasunk, zenélünk, az egészben működik valami kémia. Laci is elkezdett prózát írni, már megjelent azóta egy novellás kötete. Kialakult egy kis alkotóműhely, miközben mi külön-külön dolgozunk: se dalt, se prózát nem lehet együtt írni.

A mi alkotópárosunk érezhetően inspirálóan hat egymásra, adunk egyfajta új értelmezést. 

Ha írnék még én is néhány dalt, lehetne egy rendhagyó hangoskönyvünk is. Ez persze még egy távoli terv.”

A csütörtök esti koncertet miért ajánlod?

„Az irodalom egy színházi közegbe kerül, de az estének megmarad a személyessége. Egyfajta zenés pódiumest, ami személyesebb egy színházi előadásnál, de színházibb egy felolvasóestnél. Közös dalok, amik egymásra reflektálnak, ehhez pedig jókat anekdotázunk.

A Balatonparton a könnyed nyári szórakoztatást szokták emlegetni, nekem ettől a hajam az égnek áll.

Itt reményeim szerint úgy lehet majd önfeledten szórakozni, hogy nem kell megalkudni. A harminc pluszos generációnak ritka, hogy valami úgy szól hozzá, hogy nem kell a nyakát behúznia. A maga módján ez egy intim ügy.”

Jegyek a Nők, nők, férfiak című zenés irodalmi estre itt!